Mikor lakáskeresésbe kezdtem, célzottan bútorozatlan ingatlanokat vadásztam. Legfőképpen azért, mert a már meglévő bútoraimat szerettem volna magammal hozni. A konyhaszekrényeken kívül (amik amúgy külön bejegyzést érdemelnének, mert van épp elég hibájuk…és itt nem csak arra gondolok, hogy nem tetszik, oh nem…) adott volt még egy rémronda műanyag fürdőszoba szekrény (amitől első adandó alkalommal megszabadultam). A konyhába tehát asztal, és ülőalkalmatosságok után kellett néznem.
Az Ikeában járva többször belefutottam egy-egy fekete asztalba. Nem volt kérdés, hogy mindenképpen ilyet szeretnék. A tärendö(itt) névre hallgató lett végül a befutó. A képeket böngészve megláttam az alábbit, és egyből szerelembe estem.
Ettől fogva natúr fa székeket kezdtem keresgélni. Gondoltam arra is, hogy bolházok valahol két széket, csiszolás, festés, stb. Idő szűkében viszont dobtam ezt a projektet; bár még mindig nagy álmom egy ilyen, és a szobába amúgy is kéne még egy szék, így mindenképp sort kerítek rá.
Természetesen a képen szereplő székek szintén “ikeásak”, így hamar meg is találtam őket. Ivar néven fut (itt), tömör, natúr, fenyő szék.
Az illusztrációk közt itt is feltűnt a kékes szín.
Miután teljesen biztos voltam benne, hogy nekem márpedig fekete asztalom lesz, türkiz székekkel, már csak a megfelelő festéket kellett kiválasztani. A helyi festékboltban két verziót ajánlottak. Az egyik, hogy sprayfestékkel lefújom őket, vagy kevernek nekem 1L zománcfestéket. Számolgattunk, és úgy ítéltük meg, kevertetni lesz gazdaságosabb. Ecsettel festegetésben amúgy is több tapasztalatom van, csak nem lesz rémes a feladat. Színkártyák segítségével kiválasztottam a kívánt árnyalatot, kb 10 perc múlva már boldogan távozhattam a liternyi festékemmel. Érkezésem sincs, mi mindent fogok még türkizre festeni, az életbe nem fog elfogyni, de nagyon kis pofás színe van, nekem meg rengeteg ötletem…
Maga a festék Trinát Aqua Kolor selyemfényű zománcfesték (itt), ami, mint a neve is mutatja vízbázisú zománcfesték. Kicsit tartottam tőle, de teljesen felesleges volt. A kevert szín pont olyan lett, mint szerettem volna. A felhordása nagyon könnyű volt. “Mezei” ecsettel, egy rétegben kentem fel. Eredetileg lazúrt szerettem volna – ebből amúgy “frízkék” árnyalat volt is itthon -, ezért féltem attól is, hogy a zománcfesték “eltakarja” majd a fa textúráját. Bár éppen ezért vékony rétegben vittem fel a festéket, a félelmem nem igazolódott be, nagyon szépen látszik a fa. Kisebb egyenetlenségek miatt, egy-két résznél hosszabban elidőztem, de összességében nagyon hamar kész lettem. Ezeken a helyeken néhol “lukas” a festés, de pont valami ilyesmi rusztikusabb összképet szerettem volna, nem pedig műanyag hatást adni neki.
A képminőség hagy némi kivetnivalót maga után, de a lényeg látható.
A végeredmény alább. Kettő darab széket festettem le, a végén pedig egy-egy Malinda (itt) párnát vettem rájuk. Hosszútávú tapasztalataim még nincsenek a tartósságot illetőleg. Viszont elég szépek és kényelmesek.
Terveim szerint hamarosan megmutathatom végre az egész konyhát-étkezőt, de még rengeteg a tennivaló.